Amikor sikerült hozzájutnom az ÉS repertóriumához, kiderült, hogy kétszer írtam Kovásznai Györgyről. Ez már önmagában is jelzi, hogy kritikusként figyelemre méltó jelenségnek tartottam a munkálkodását. Először (Átváltozások címmel) még 1971-ben (8. szám) számoltam be filmjeiről, s tettem szóvá azokat a „rajzi gorombaságok”-at, amelyek miatt „festményei és grafikái (…) még nem kiérlelt művek.” Ebben a cikkben van szó szakmai ellenpontként Kornissról („Külön csoportba tartoznak azok a filmek, amelyek Korniss Dezső rajzai nyomán vagy személyes irányításával készültek”). Iványi-Bitter Brigitta azonban a szóban forgó kiállítási katalógusban (Kovásznai. Vince Kiadó, 2010. 190. o.) egy másik írásomból idéz, amely Rajzolt film címmel néhány évvel később (1975/22.) jelent meg. Mesterségbeli hiányosságaival kapcsolatos észrevételeimet továbbra is fenntartva („sok a rajzi, anatómiai, szerkezeti hiba”) itt arról írok, hogy Kovásznai „lassan iskolát teremt a művészetével.” Realizmusról említés sem történik. Úgyhogy még kevésbé hiteles az az interpretáció, miszerint írásom „elutasító beszámoló, amely az anatómiailag pontos realizmust kéri számon a filmen.” Talán ez a magyarázata annak, hogy levelemre nem kaptam választ.

Levél Kovásznai ügyben Iványi-Bitter Brigittának. 2010 aug 31

Kedves Brigitta,

bocsánat, hogy csak úgy bekopogok Magához ezzel a levéllel… Bár aligha vagyok teljesen ismeretlen Maga előtt, hiszen a Kovásznai-kiállításra megjelent katalógusában idéz egy kis írásomból. S én éppen erre szeretnék reagálni.

Érdeklődve néztem a kiállítást (hogy szembesíthessem egykori véleményemet a maival), s érdeklődve ütöttem fel a katalógust is, kíváncsi voltam ugyanis, szóba kerül-e benne hajdani kritikám. Kellemesen csalódtam. Jó érzéssel konstatáltam, hogy Maga -néhány tendenciózusan amnéziás kollégánkkal ellentétben – kitért az én Élet és Irodalomban megjelent írásomra is.

A filológiai tisztességét értékelem, az idézettel sincs semmi bajom, természetesen. Mind a mai napig – a kiállítás után is – kritikusan viszonyulok Kovásznai spontán rajzi kultúrájához; változatlanok az ezzel kapcsolatos fenntartásaim  Nem részletezem, mert nem vitatkozni szeretnék Magával. Lehet, hogy tévedek, másfelől meg tisztelem a Maga véleményét. Nem meggyőzni szeretném, idősebb pályatársaként egy olyan módszertani csúsztatásra hívnám fel a figyelmét, amelyre talán csak a tapasztalatlanság és a lendület vitte. (Igaz, ez már engem érint.)

Ha jól emlékszem, Maga úgy kommentálja a kritikámat, mintha holmi realizmus nevében marasztaltam volna el Kovásznait. Ez finoman szólva sem megalapozott feltételezés. Emlékeztetem rá, hogy a szóban forgó írás felerészben Kornissról szól, méghozzá igencsak dicsérő hangnemben. Ő pedig igazán nem tekinthető realista alkotónak. Maga is tudja, legalább olyan félreállított és alulértékelt művész volt annak idején, mint Kovásznai. (Megjegyzem, bár nem igazi érv: Korniss, akit futólag ismertem, egyetértett a fiatalabb pályatárssal kapcsolatos észrevételeimmel.)

Tisztelettel üdvözli: Vadas József

2010. augusztus 31.